Tibor Weiner Sennyey, Hungary

The Poems

The Language of Birds

There is nothing else but this flock of birds flying
Only this silk thread exists between the birds
There are neither birds nor sky
Neither beats of wings nor the onlooker
Only this thread
This invisible chord which is visible
Which twangs and in twanging quivers
And makes sounds while twanging
And the sequence of these sounds engenders music
O music! The music of the stillness
Of moving simultaneously
The music on this chord
Is the only one that exists
Which is
And is alive.

*

A madarak nyelve

Nincsen más, csak a szálldosó madárcsoport.
Csak a madarak közötti selyemszál létezik.
Nincsenek sem madarak, sem ég,
Sem szárnycsapás, sem szemlélődő;
Hanem csak ez a fonál,
Ez a láthatatlan látható húr,
Amely peng, és e pengés során rezeg,
És e rezgés során hangokat ad,
És e hangok egymásutánja zenét nemz.
Ó, zenét! Az egyszerre mozdulás
Mozdulatlanságának zenéjét.
Ez a zene, ezen a húron,
Az egyetlen, mely létezik,
Amely van,
Él.

* * * 

Aleppo

Like two hundred thousand for that two hundred thousand
I thought as I was gazing at overfed bodies
I heard greasy words as my sorrow swam
past the oily ghosts that grow on top of plastic heaps
of garbage quaking like artificial seraphs
there's no rejoice for me anymore
as long as that two hundred thousand are buried
in sand and flames -two hundred thousand it is indeed
you may cover your face with your palm but
you will have to see that the war is still on
with local frontlines going global
two hundred thousand - repeat it, grind it between your teeth
then order a drink, consume more, enjoy your holiday
be overjoyed, practice the culture of happiness
and watch and see that all seven billion of us is that very two hundred thousand
and there is no single one of us
who would dare write or say
that we all dwell in Aleppo.
then an angel came to me carrying a visciuos rose in his unfolding lips
in his words crown of thorns azure grace aurae that shielded me
like a memory or magic to unveil
as the animal roars from humans in their dreams
smelling blood longing for meet - burning sacrifice not being enough
and you know there's no mercy at this point
only the lucky ones are buried by their loved ones
but most of them have to share one common hole
that is only covered by lack of compassion.
two hundred thousand? - I ask the angel above
seven billion. - says the sparkling turquoise glimpse
humans - I start begging
souls. - put my life out.
what we used to have is gone
and from now on it will be even harder
get up, walk, live and remember:
it is not just that two hundred thousand
and not just seven billion
but you as well, who suffer.

*

Aleppó

Mert kétszázezer. Azért a kétszázezerért,
gondoltam, ahogy végignéztem hízott testeken,
halottam zsíros szavakat, műszeráfként rengő
műanyag szemét hegyén terjedő
olajos szellemek mellett úszott bánatom.
Nem tudok már örülni semminek,
míg azt a kétszázezret homok és tűz
nyeli el írd és mond: kétszázezret.
Temesd tenyeredbe arcodat, de akkor is
látni fogod hogy a háború nem ért véget,
csak globálisra tártuk a lokális frontokat.
Kétszázezer - ismételd sziszegve, fogcsikorgatva,
aztán rendelj egy italt, vásárolj, nyaralj,
légy önfeledt, gyakorold az öröm kultúráját
és jöjj és lásd: mi hétmilliárdan az a kétszázezer vagyunk!
Nincs köztünk senki, de senki,
aki le merné írni, ki merné mondani:
mi mindannyian Aleppóban lakunk.
Aztán egy angyal lépett hozzám, kegyetlen rózsa
kibomló ajkán és szavaiban tövises koszorú
az azúr kegyelem lehelete, mely rámborult,
mint emlék és mint varázslat, hogy lássam:
az emberben felsikolt álmából, az állat
vért szagol, húst akar, szomját nem oltja égő áldozat;
és hogy erre már tudod, hogy nincs bocsánat.
Szerencsés akit még családja kapar el,
de a legtöbbnek csak egy nagy közös gödör jut,
melyet végül nem más temet be, csak az együttérzés hiánya.
Kétszázezer? - kérdem az angyalt felettem.
Hétmilliárd. - válaszol türkiz pillantással.
Emberek. - fogom könyörgőre.
Lelkek. - semmisít meg.
Ami eddig volt nincs többé
és innentől még az eddiginél is nehezebb.
Kelj fel, járkálj csak, élj és emlékezz:
nem csak azzal a kétszázezerrel
és nem csak a hétmilliárddal
történik mindez, hanem veled.


(Ližnjan, 2016. augusztus 3.)